Sokszor szoktam elgondolkozni azon, hogy mennyire sok ember volt már jelen az életemben, van ki hosszabb, van ki rövidebb ideig.

Az évek múlnak, az emberek jönnek mennek egymás mellett, nem nagy dolog, de néha megállok és elgondolkozom... Eszembe jutnak emberek, akiket barátnak neveztem, de már nincsenek mellettem, máshol laknak, mást csinálnak, eltávolodtunk egymástól. Vallom azt, hogy akkor és abban az időben annak az embernek szerepe kellett, hogy legyen az életemben, vagy neki volt szüksége énrám.

Sokszor voltam lelki támasz segítő társ, és nekem is sokan segítettek már az életem során. Néha szomorúsággal tölt el a tény, hogy valaki akit szerettem, jól elvoltunk, elköltözött, vagy csak az élete más már mint az enyém eltávolodott, eltávolodtunk. De aztán találok egy momentumot, akár kettőt, amiből rájövök, hogy az akkor volt jó, akkor kellett, hogy úgy legyen, most már nem lenne ugyanaz.

Szerintem ez nagyon csodás dolga az életnek, hogy sok sok emberrel kerülünk kapcsolatba munkánk, lakhelyünk, gyerekeink révén, van akivel ki is alakítunk egy kapcsolatot, nevezzük barátinak, megosztjuk tapasztalataink, életünk nehézségeit, örömeit, és ha később nem is maradunk meg egymás mellett abban az időszakban sok mindent ad hozzá életünkhöz adunk hozzá az Ő életéhez!

Természetesen nekem is van nem sok, talán egy-kettő igaz és örök barátom, legalábbis remélem, akik nagyon sok éve részei folyamatosan az életemnek, és ennél többet az ember nem is nagyon akarhat! Az életünk napjaihoz, gyerekeink neveléséhez, kapcsolatainkhoz, meglátásainkhoz igenis sok emberhez van szükségünk, akik jönnek mennek ugyan, eltöltenek mellettünk akár több évet is, formáljuk egymást, erőt merítünk egymásból, és amikor mindent megadtunk egymásnak valamiért úgyis elválunk, és azon vesszük észre magunkat, hogy már más huppant mellénk egy időre.

Az igaz barátság viszont állandó, az mindig velünk marad!

Úgy gondolom nyitottnak kell lenni mindenki felé, nem tudhatjuk miért is időzünk el egymás társaságában több-kevesebb időt, mit nyerhetünk magunknak és mit adhatunk magunkból.

Remélem eme bejegyzésem is sok sok gondolatot ébresztett Bennetek, ha csak kicsit is elgondolkoztok azon, hogy mily sok ember adott Nektek, kapott Tőletek sok jó és esetleg rossz dolgot is. A rosszat nem emeltem ki, szeretek a jóra emlékezni, de azt is tudom, hogy a negatív dolgoknak is megvan a miértje amiket esetleg át kellett élnem, élnünk!

Kívánok mindenkinek nagyon sok "hasznos" ismeretséget, megkockáztatom BARÁTOT, akikkel az élet még kerekebb!