Az elmúlt esztendőben a nyolcadik helyig menetelő alakulat idén is egy kicsivel nagyobbat álmodott, hiszen az első hat pozíció valamelyikére szeretne felkapaszkodni a pontvadászat végén. A nyáron kiválóan erősítő gárda az eddig lejátszott mérkőzéseken már igazolta, hogy számolni kell vele a bajnokságban, főleg hazai pályán nyújtottak kimagasló teljesítményt a veszprémi lányok. Jól látszik, hogy komoly fejlődésen megy keresztül a Barabás KC, amely az évek során talán arra is képes lesz, hogy kilépjen a férfi csapat árnyékából, és visszahozza a régi idők női kézilabdasikereit a városba.

Egyszer fent, egyszer lent... Az örök érvényű klisé remekül foglalja össze a női kézilabda negyvenöt éves fennállását Veszprémben. Az 1966-os megalakulást követő húsz esztendőben a csapat bajnoki címet szerzett, és kétszer nyerte el a Magyar Kupát. Ezekben az időkben olyan játékosok szolgálták az együttest, mint az 1965-ös nyugat-német világbajnokságon aranyérmet szerző Ritterné Lengyel Erzsébet, vagy Tóth Harsányi Borbála, valamint testvére, Katalin, a '71-es vb-n és a montreali olimpián is bronzéremig menetelő magyar válogatott tagjai. A közhelyeknél maradva: minden jónak vége szakad egyszer, így az akkor még Bakony Vegyész néven szereplő alakulat a rendszerváltást követő tizenkét évre támogatók híján lesüllyedt a megyei bajnokság szintjére. 2002-ben jött el a várva várt feltámadás, amikor Barabás Árpád, a Barabás Téglakő Kft. (korábban Veszprém Beton Kft.) tulajdonosa a klub mögé állva újra életet lehelt a városban már-már elfeledett nőikézi-csapatba.

"Soha nem kézilabdáztam, de egész életemben nagyon fontosnak tartottam a sportot: jó ideig karatéztam, hobbiszinten focizom, és a tenisz mellett búvárkodni is nagyon szeretek" – mondta Barabás Árpád, a klub elnöke. "Az elmúlt húsz évben, azt hiszem, a sport egyfajta mostohagyermekké vált Magyarországon, és ezen mindenképpen változtatni kell. Furcsán hangzik, de én a teniszpályán kerültem közel a nőikézilabda-együtteshez, ugyanis Németh Gáborral, a gárda korábbi trénerével ott találkoztunk legtöbbször, és ott vetődött fel az a gondolat, hogy támogassam az akkor még NB II-ben szereplő együttest. Főképp az motivált, hogy azokban az időkben rendkívül méltatlan volt a csapat helyzete, és úgy éreztem, a cégem megfelelő háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy ellássa egy harmadosztályú nőikézilabda-alakulat anyagi támogatását. Nem bántam meg, hiszen az utóbbi években megannyi örömet szerzett már a Veszprém-Barabás a városnak, és remélem, ez a továbbiakban is folytatódik."

A 2002-ben befektetett anyagi támogatás hamar meghozta a gyümölcsét, ugyanis Németh Gábor vezetésével az akkori Veszprém-Beton KC egy esztendővel később már az NB I/B-ben kezdte a szezont, majd 2009-ben az első osztályba is feljutott, és azóta is lépésről lépésre halad a kitűzött célok felé vezető úton.

Ám mikor érzi majd magát maradéktalanul elégedettnek az elnök úr?

"Majd akkor, ha megnyertük a bajnokságot..." - folytatta jókedvűen Barabás Árpád.

"Úgy vélem, a profi és az amatőr sport között az a legnagyobb különbség, hogy míg utóbbi esetében maga a részvétel a fontos, előbbinél kizárólag a győzelem számít. Nos, mi azon leszünk, hogy a fokozatos fejlődés elvét követve évről-évre feljebb kússzunk a tabellán, és talán egyszer a bajnoki címért is harcba szálljunk. Nagyokat azért mégsem szeretnénk álmodni, ugyanis azt hiszem, az anyagiakat illetően a szerényebb háttérrel dolgozó egyesületek közé tartozunk. Nagyjából a klub költségvetésének a felét teszi ki a cégem támogatása, a másik részről a városi önkormányzat, és számos kisebb-nagyobb cég gondoskodik" - fogalmazott.

Nem csak a kielégítő költségvetés nélkülözhetetlen egy szisztematikusan fejlődő egyesületnél, hanem a profi szakmai háttér is. Ennek érdekében a Veszprém Barabás KC Gyurka Jánost kérte fel arra, hogy irányítsa a csapatot. A játékosként kétszázkilencvenhét válogatottságot számláló veszprémi tréner edzőként is komoly sikerekkel a háta mögött érkezett a VBKC együtteséhez: az osztrák férfi bajnokságot kétszer nyerte meg a Köflach alakulatával, míg a Hypo női gárdájával kupagyőzelmet és bajnoki címet is ünnepelhetett Ausztriában. 2008-ban vette át a Veszprém nőikézilabda-csapatának irányítását, amellyel rögtön a szezon végén feljutott az NB I-be.

Vajon mivel sikerült hazacsábítani egy külföldön elismert szakembert egy második vonalban szereplő hazai együttes élére?

"Nem kellett csábítani..." - emlékezett vissza Gyurka János. "Úgy éreztem, elég volt az a tizenkét esztendő, amit Ausztriában töltöttem, és változásra vágytam. A klub elnöke, Barabás Árpád ajánlotta fel a női alakulat irányítását Veszprémben, én pedig egy remek szakmai kihívás reményében belevágtam. Évről-évre erősebb kerettel dolgozom, amely egyre nagyobb célokat tűz ki maga elé. Idén a legjobb hat pozíció valamelyikét szeretnénk elérni, és úgy vélem, erre komoly esélyünk lesz, ha ilyen ütemben dolgozunk tovább. Biztosan nem lehet kijelenteni semmit, ugyanis ahogy egy formálódó csapatnál általában lenni szokott, időre van szükség ahhoz, hogy a lányok teljesen összekovácsolódjanak. Mindenesetre pozitív benyomást kelt ez az új karakterű gárda, hiszen a komolyabb tervek miatt mindenkiben nagyobb a bizonyítási vágy, és ez kiválóan mutatkozik meg az edzéseken végzett munkában. A mi filozófiánk az, hogy lépésről lépésre kell erősödnie a Veszprém Barabásnak, és rendkívül fontosnak tartjuk az utánpótlás-nevelést is. A korosztályos alakulatoknál kiváló munka folyik a három évvel korábban történt átszervezés óta, és szeretnénk, ha a jövőben a felnőtt együttest is ellátnák tehetséges, ifjú kézilabdázókkal. Fontos, hogy a csapattá érés érdekében az elkövetkezendő években nagyjából együtt tartsuk a keretet, és fokozatosan, apránként erősítsünk a hiányposztokon. Ilyen például a Mehlmann Ibolya kiválásával keletkezett űr is, amelyet idén eddig senkivel sem sikerült teljes egészében betöltenünk."

Az edző által említett korábbi válogatott jobbátlövő a szlovén Krim Ljubljanához távozott a nyáron. A veszprémi vezetőség – annak ellenére, hogy a játékost még szerződés kötötte a klubhoz – nem gördített akadályt az átigazolás elé, hiszen talán ez az utolsó esély arra, hogy Mehlmann Ibolya egy, a Bajnokok Ligájában is érdekelt "nagycsapat" tagja lehessen. Ezzel együtt szinte teljesen átformálódott a keret az idei szezonra, amelyben – a teljesség igénye nélkül - olyan játékosok kaptak helyet, mint a Dunaújvárosból érkező Nagy Ivett, a tavaly még Győrben kézilabdázó Mayer Szabina, a Székesfehérvárról igazolt Azari Fruzsina, valamint az előző szezonban még a DVSC-t erősítő Juhász Gabriella, Kiss Éva és Bulath Anita. Utóbbi kissé viharos körülmények között hagyta el az elmúlt esztendőben harmadik helyig menetelő hajdúsági alakulatot, de a válogatott átlövő nem bánta meg, hogy a Barabás KC-hez igazolt.

"Remekül érzem magam Veszprémben" – kezdte Bulath Anita. "A beilleszkedéssel abszolút nem volt probléma, már csak azért sem, mert a fél csapat kicserélődött a nyár folyamán. A szakmai kihívás mellett a magánéletem szempontjából is kiváló döntést hoztam, mikor ide szerződtem, ugyanis a férjem tavaly február óta a veszprémi junior lányok edzője, és így jóval nagyobb részét tudjuk együtt tölteni a szabadidőnknek, mint korábban, amikor ingáztunk az ország egyik végéből a másikba. Sokan óva intettek attól, hogy a kis csapatnak titulált Barabás KC-hez szerződjek, már csak a válogatottba való bekerülés szempontjából is. Nos, a Karl Erik Böhn által kiválasztott keret úgy tűnik, engem igazol, és a jövőben is az lesz a célom, hogy elhessegessem a kétkedő gondolatokat. Rendkívül szimpatikus számomra, hogy a vezetőség nem akar túl nagyot álmodni, hanem minden idény elején egy picit jobb eredményt tűz ki célul, mint a legutóbbi szezonban. Soha nem szerettem jóslatokba bocsátkozni, csak remélni tudom, hogy a hatodik hely reális elvárás. Ehhez persze az kell, hogy mindenki száz százalékot nyújtson az évad során, és egymás segítése mellett az is nagyon fontos, hogy elkerüljék a gárdát a sérülések, ugyanis a padunk korántsem mondható túl hosszúnak. A VBKC együtteséhez való hozzáállás nagyban változott az idei bajnokságban, hiszen – főleg hazai pályán – senki nem becsül le minket, és a szurkolóink is olyan hangulatról gondoskodnak a csarnokban, amely egyfajta pluszt ad a csapatnak.

A nőikézilabda-alakulat az elmúlt években a férfiaknak is otthont adó Veszprém Arénában készült a meccseire, és ott is fogadta az ellenfeleket a hazai fordulók során. Idén a lányok visszatértek a méretre jóval kisebb, de a hangulat szempontjából annál kedvezőbb Március 15. úti csarnokba, ahol a nyolcvanas években a Bakony Vegyész gárdája is játszott. Barabás Árpád, klub elnöke szerint kiváló döntést hoztak, mikor az ezernégyszáz ülőhelyes létesítménybe költöztek a nyáron.

"Elsősorban a szurkolók miatt változtattunk a hazai mérkőzések helyszínén" – húzta alá Barabás Árpád. "A meccseinkre általában nyolcszáz-kilencszáz néző vált jegyet, és az általuk gerjesztett hangulat nem bontakozik ki annyira a négyezer-ötszáz férőhelyes Arénában, mint a Március 15. úti Sportcsarnokban, ahol a rajongók szinte megtöltik a lelátókat, és buzdításuk még inkább képes hozzátenni a lányok teljesítményéhez. Az sem mellékes, hogy a régi-új helyszínen egy saját klubházat is berendezhettünk, amellyel még otthonosabbá vált a sportlétesítmény, továbbá nem szabad megfeledkezni a fenntartás anyagi vonatkozásairól sem, hiszen a Veszprém Aréna igénybevétele jóval nagyobb költségekkel jár, mint a Március 15. úti csarnoké."

A költözést nem csak Barabás Árpád tekinti jó változásnak, hanem Földes Viktória is, aki már az első osztályba feljutó 2009-es alakulatnak is a tagja volt. Ha valaki, akkor ő tudja igazán, mekkora a különbség a két helyszín hangulata között.

"A kisebb csarnokban maximálisan átjön a szurkolók biztatása, míg az Arénában gyakran elveszett az a néhányszáz néző, aki kilátogatott a meccseinkre" – kezdte a veszprémi irányító. "Határozottan jó döntésnek tartom a költözést, de arról itt is nekünk kell gondoskodnunk, hogy a lelátók megteljenek. Ehhez az kell, hogy a pályán mindent megtegyünk egymásért, és látványos mérkőzéseket játszva folytassuk a már negyedik éve tartó fejlődést. Nagyon sokat számít az, hogy milyen típusú játékosok alkotják a csapatot. Azt hiszem, emiatt nincs okunk panaszra, hiszen rendkívül harcos, remek küzdőszellemmel megáldott sportolók állnak a klub alkalmazásában. Ahhoz képest, hogy nagyjából a keret fele kicserélődött a nyár folyamán, hamar kialakult a jó közösség. Ehhez nagyban hozzájárul Gyurka János is, aki az edzéseken kívül is gondoskodik csapatépítő programokról. Többször beszélgettünk arról, hogy meddig juthat el idén a Barabás KC. Az idei szezonban már láthatták a nézők, hogy hol kiválóan kézilabdázunk, hol borzasztó játékot produkálva szenved a csapat a pályán. Mivel sok az egyforma képességű gárda a bajnokságban, nagyban befolyásolja majd a szereplésünket, hogy épp milyen napot fogunk ki. Mi azon leszünk, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy elérjük a célként kitűzött hatodik helyet."

Amíg a női együttes a legjobb hat csapat közé szeretne bejutni az évad végére, addig az MKB Veszprém legénysége idén is a mezőnyből kiemelkedve foglalja el a már-már bérelt helynek tűnő listavezető pozíciót. Természetesen nagyobb az elvárás a lányokkal szemben a férfi alakulat árnyékában, de ez semmit sem változtat a két gárda között kialakult remek kapcsolaton.

"Nagyon jó viszonyt ápolunk a fiúkkal" – folytatta Földes Viktória. "Tavaly, és az azt megelőző évben számtalanszor találkoztunk az akkor még mindkét egyesületnek otthont adó Veszprém Arénában, a költözés miatt azonban idén már nem állunk velük napi kapcsolatban. Ettől függetlenül az utcán és a kávézókban gyakorta összefutunk a srácokkal, és olyankor igyekszünk váltani egymással néhány szót."
Az a személy, akinek legkevésbé kell bemutatni a férfi csapatot, és az általa generált elvárásokat, az nem más, mint Gyurka János: a Barabás KC vezetőedzője játékosként tíz bajnoki címet és tizenkét Magyar Kupa-győzelmet könyvelhetett el a rekordbajnok együttessel.

"Teljesen más kört céloz meg a női kézilabda, mint a férfi" – fogalmazott Gyurka János. "Nehéz a fiúk árnyékában elismerést szerezni, ugyanis Veszprémben komolyabb elvárásokkal kell szembenézniük a kézis lányoknak, mint máshol. Aki ismeri a sportágat, tudja, hogy teljesen más stílust képvisel a női NB I., mint a Budapest Bank Liga. Mi arra törekszünk, hogy a saját feladatunkra koncentrálva látványos játékkal - egyre nagyobb élményt szerezve a szurkolóinknak - meccsről-meccsre több nézőt csábítsunk a csarnokba."

Azt azért elhamarkodott volna kijelenteni, hogy a Barabás meccseire hamarosan többen lesznek kíváncsiak, mint az MKB Veszprém összecsapásaira. Annyi azonban biztos, hogy ami a hazai bajnokságot illeti, a nézők szívesebben látogatnak ki egy olyan mérkőzésre, ahol egészen a lefújás pillanatáig rághatják a körmüket az izgalomtól, mint egy olyan összecsapásra, ahol csupán az a kérdés, hogy a magyar rekordbajnok eléri-e a húszgólos különbséget aktuális kihívója ellen.