Az antioxidánsokat csodafegyverként tartják számon a rák elleni küzdelemben. A Nobel-díjas James Watson azonban cáfolja ezt az elméletet, úgy véli ugyanis, hogy ezek az anyagok nemhogy nem csodafegyverek, de elő is segítik a rák terjedését.

Az antioxidánsok mégsem védenek a rákos megbetegedésektől, sőt az áttétek késői szakaszában is képesek a tumort nagyítani – ezt az új hipotézist képviseli a Nobel-díjas James Watson, a dns-spirál társfelfedezője az Open Biology című szaklapban. Az antioxidánsok egyébként – mint például a C- és az E-vitamin – egészségesek, mivel megakadályozzák az oxigén szabad gyökeinek nemkívánatos reakcióit, amelyek a sejtek öregedését okozzák.

A szabad gyökök károsak és hasznosak is egyszerre

Jelen esetben a kémiai reakcióba lépő részecskék egyebek mellett oxigént tartalmazó molekulák. Ezek a sejtekben az anyagcsere melléktermékeként jönnek létre. A szabad gyökök károsak az egészséges szervezetre, mert megtámadják a nukleinsavakat és egyéb fehérjéket, valamint a zsírsavakat, így gyorsítva a sejtek öregedését. Az idő nagy részében a szabad gyökök semlegesítik a test antioxidánsait.

Amennyire károsak, annyira hasznosak is azonban a szabad gyökök: az immunrendszert védik ugyanis, mivel elpusztítják vírusokat és a baktériumokat. Mindenekelőtt a legfontosabb szerepük az, hogy részt vesznek a sejtpusztulás programozásában – véli Watson. A biokémikus szerint a kemoterápia és a sugárkezelés elpusztítja a rákos sejteket, mivel közvetve vagy közvetlenül oxigén-szabadgyökök keletkeznek, ez pedig kiváltja a tumorsejtek önpusztítását. Ez azt is megmagyarázza, mi az oka annak, hogy bizonyos tumorok ellenállnak a sugárkezelésnek és a kemoterápiának is.

Az antioxidánsok elősegítik a sejtosztódást

Ha a tumorsejteket nagy aktivitás jellemzi, osztódnak, akkor különösen magas az antioxidánsok koncentrációja. Végül a dns-t meg kell védeni az oxigén-szabadgyököktől, miközben a sejtek megduplázzák örökítőanyagukat. Túl régóta hagyják figyelmen kívül, hogy az osztódásra képes őssejtek kevesebb oxigén-szabadgyököt mutatnak fel, mint specializálódott utódaik – bírált Watson. A biokémikus arra a következtetésre jutott, hogy az antioxidáns anyagok elősegítik a sejtosztódást, és ezáltal a rák növekedését. A késői stádiumban a tumorok különösen magas antioxidánsszintet mutatnak fel, ez a magyarázata annak, hogy a rák ezen a ponton gyakorlatilag nem reagál a kezelésre.

Nagy feladat előtt áll a tudósszakma

Watson további jelenségekkel is magyarázza a hipotézisét, nevezetesen: néhány modern rákgyógyszer csak más gyógyszerekkel vagy sugárkezeléssel kombinálva hat. Úgy véli, ez azért van, mert az ilyen gyógyszerek növelik az oxigén-szabadgyökök mennyiségét, s amikor azok elég nagy mennyiségben vannak jelen ahhoz, hogy ne semlegesítsék az antioxidánsok, elindíthatják a programozott sejthalált a ráksejtekben. Ezen túlmenően azokat a rákos sejteket találták különösen erősnek, amelyek nagy mennyiségű antioxidánst tartalmaznak. „Ha nem találjuk meg a módját az antioxidánsszint csökkentésének, akkor a késői stádiumú rák tíz év múlva is ugyanúgy gyógyíthatatlan lesz, mint ma.”