Az 1956-os forradalmárok, a névtelen tömegek és a neves személyiségek a kivívott szabadságban ébredtek rá, hogy nincs egyéni, privát szabadság, csak közös, mindenkit megillető, egybefogó szabadság van - hangoztatta Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára vasárnap este Veszprémben, a Petőfi Színház ünneplő közönsége előtt.

Rámutatott: a magyar nép 1956-ban az erkölcsi érték parancsára kísérelte meg "kitaposni magának" az szabadságot, s ezzel a magyarság tekintélyét a lehető legmagasabbra emelte a világban. Tudták, hogy a "kommunizmus kényszerrendjéből soha nem fakadhat ki a szabadság virága" - tette hozzá.

Hoffmann Rózsa emlékezett tanártársára, Brusznyai Árpádra, a klasszika-filológia tanárára, veszprémi '56-os mártírra, akinek - mint mondta - a tisztessége, humánuma és önfeláldozása "személyes példa és megindító tanítás" kettétört tanári pályája ellenére is. Élete és pályája példa arra is, hogy az ,56-os fiatalokat még azok a tanárok nevelték, akiket 1945 előtt képeztek ki, s akik a fiatalokat keresztényi szellemben hazaszeretetre, nemzeti érzésre nevelték.

Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője azt mondta: nem ünnepelünk, hanem emlékezünk a barátokra, a társakra, a mártírokra. Szavai szerint sokszor vágyott arra, hogy ott lehessen a forradalom és szabadságharc mártírjai között, ám - mint mondta - őt "az életre ítélték". "Értük kell élnem" - tette hozzá, hangsúlyozva azt is, érthetetlen számára, amikor "a hóhér" magyarázza neki, hogy miből áll a demokrácia. "Szíven üt, hogy ide jutottunk" - tette hozzá. Mint mondta, számára a nagy tudású veszprémi tanár, Brusznyai Árpád a "humánum mártírja".